A drámai groteszk

A lexikoncímszavak azt fogják az utókorra hagyományozni, hogy az 1914-ben született, a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen 1938-ban doktorátust szerzett művészettörténész, Supka Magdolna csaknem hét évtizeden át fejtette ki rendkívül aktív munkásságát: muzeológusként, kutatóként, tudományos főmunkatársként, művészettörténeti jelentőségű kiállítások rendezőjeként, könyvek, tanulmányok, katalógusok írójaként, rejtőzködő, vagy háttérbe szorított életművek és törekvések felfedezőjeként és az értékek elkötelezett védelmezőjeként.
A szakmai közvélekedés szerint Supka Magdolna a modern magyar grafika hatvanas-hetvenes évekbeli kibontakozásában és kiteljesedésében kifejtett munkálkodásával írta be nevét a magyar művészet történetének lapjaira, holott már 1938-ban könyvet adott közre egy látszólag periférikus művészeti jelenségről, a magyar úrihímzésről, és tudományos szempontból ő maga a legjelentősebbnek az 1959-ben publikált, Szempontok a képzőművészeti alkotótevékenység vizsgálatához, és az 1964-ben írt A drámai groteszk szerepe festészetünkben a művészetpszichológia szemszögéből című tanulmányait minősítette.