Elmenőben

Tess Brackennek meg kell halnia. Nem azért, mert beteg, és nem is azért, mert agg Tess Brackennek meg kell halnia, mert betöltötte hatvanötödik esztendejét. És az Egyesült Államok, amelyben Tess él ezredünk utolsó évtizedében eljutott a túlnépesedésnek arra a fokára, amely ellen már nemcsak születésszabályozással kell védekezni, hanem a hatvanöt éves lakosok kötelező elaltatásával.
Az Elmenőben félreérthetetlenül a máról szól: a jólét és a szervezettség mögött rejlő kietlenség, szeretetlenség, embertelenség, röviden: az elidegenedés a ma valósága. Ezzel állítja szembe a szerző a múltat, Tess ifjúságát (vagyis a mai negyvenévesekét) ; nagy érzelmi telítettségű emlékekben idézi fel azt a világot, amely emberi tökéletlenségével és esetlegességével oly vonzónak tűnik a végleges elsivárosodás és szervezettség modern falansztervilágában.
Sumner Locke Elliott ausztráliai származású író, jelenleg az Egyesült Államokban él. Regényeker ír; az Elmenőben negyedik könyve. Utópisztikus elemekben bővelkedő művei azonban nem sorolhatók egyértelműen a tudományos-fantasztikus irodalom skatulyájába: az ő utópiája az elviselhetetlenné torzult modern világ nagyon is reális magból kifakadó lázálma, figyelmeztetés a jelenben rejlő veszedelmekre.