A kommunizmus áldozata: A család

"Köztudott, hogy mai társadalmunk egyik alappillére a család, s minden jel arra mutat, hogy ezt az intézményt - beláthatatlan ideig -a jövőben sem tudjuk nélkülözni." Ezzel az idézettel kezdődik a Demográfiai-Szociológiai füzetek 1979/11. száma. Pedig mindez csak porhintés, hazugság volt. Hiszen ekkor már több lépcsőben megtámadták a család intézményét, és készen állt az ideológia, valamint az átfogó koncepció arra, hogy létalapjuktól, az összetartozás lehetőségétől is megfosszák a családokat. A cél a bomlasztás, a régi, úgynevezett kispolgári eszmények szerint élő közösségek alapokig tartó letárolása, és - minden más alternatíva/lehetőség elől az utat elzárva - erőszakkal fölépíteni a szocialista embertípust, aki már új közösségben él és gondolkodik. Erről az erőszakos, hazug erőlködésről szól ez a könyv. Alapja kizárólag dokumentum: pártkongresszusok anyaga, párthatározatok, szakszervezetek és más tömegszervezetek konferenciáinak jegyzőkönyve, szociológiai tanulmányok, brosúrák, módszertani füzetek. Akik az ideológiát, a tennivalókat megfogalmazták, a kor kiváló pedagógusai, demográfusok, orvosok, népművelők, szociológusok, szexológusok, társadalomtudósok. A feltárást 1990 után nem végezték el a nemzeti elkötelezettségű családkutatók, a nem kommunista társadalomkutatók, történészek. A hazugságok nyilvánvaló halmazát nem leplezték le látványosan. Pedig, ha ezt idejében megteszik, az összefüggések segítségével hamarébb tisztultunk volna meg családonként és nemzetként az elmúlt negyven-negyvenöt év szennyétől. Pontosabban: talán megtisztultunk volna. - Siklós László