A neuralgikus ponty

ámberek, akkorát estünk, hogy Baumgartner a tíz ujját megnyalta volna! Ekkora pereceléssel legalább két percre képernyőre került volna azzal a hernyó szemöldökivel! Na, szóval megérkeztünk kicsit később a legelőre. Gyalog. Hát a mező közepin ott áll a töksötétben egy hatalmas nagy valami! Volt két hatalmas kör alakú izé, ami az égnek meredt, meg két kisebb. Az egyik végin egy olyasmi forgott nagy kehegéssel, mint egy vízszintes antennaoszlop, az alján meg nagy fényesség égett, közvetlenül a földdel egy szinten. Az egyik ilyen valami pont a szemembe világított. Ez a benga már akkor elkezdett ordítani, hogy:

Kapcsolja le a reflektort a törvény nevibe', mer' úgy pofán verem, hogy még a meggyfának is előre köszön!

Mondtam is azonnal, hogy:

Csihadjon, csimotám, bízza ezt a profikra!

Erre az Őragy Úr, megkérdezte:

Azok meg hun vannak?

Mondom neki:

Mi vónánk a profik.

Jaaaaa!!!