Üdvözlégy, szabadság! - Magyar írók Észak-Erdély és a Székelyföld 1940-es visszatéréséről

„Bilincsek hullottak le magyar földön magyar kezekről. Huszonkét esztendő keserű rabsága után Erdély északi részének és a Székelyföld nagy részének lakói hazatértek. Csak az beszélhet igazán a szabadulás nagyszerűségéről, aki maga is ette a rabság könnytől sós kenyerét. Alig is van szó és fogalom, amely kifejezhetné azt a boldogságot, amely az idegenben megkínzott, megalázott és megfosztott gyermek lelkét betölti, amikor az édesanya öleli keblére. Az emberi öröm itt a szenvedés mezsgyéjén jár. Szent terület ez. A beszéd hiányos, a szó erőtelen, itt a szív szokott meghasadni. A nemzet ismét önmagára talált. Méltó feladatokat kapott Istentől, s erős hittel hiszi, hogy az Ő segedelmével ezeknek meg is fog felelni. Háta mögött századok vannak, szívében a jövő reménysége él. Ezért felette van a 'szemet szemért és fogat fogért' elvnek és testvéri kezet nyújt az itt élni akaróknak. Ha huszonkét év története azt mutatta meg, hogy e sokféle népektől lakott Duna medence csak félemberek' és fél-nemzetecskék számára készült szégyen-kaloda lehet, a Szent István, Mátyás király és Horthy Miklós Magyarországa örök kezessége annak, hogy igenis itt is élhetnek 'boldog, erős' és 'kacagó népek'. 'Kövessék hát az ünneplést a munka hétköznapjai!' — mondotta országgyarapító Kormányzónk. Szavát megértettük és a lelkünkbe véstük. A megerősödött magyar protestantizmus nem fog hiányozni azok közül, akik a szolgálattevést elvállalják. Amint eddig sem hiányzott." (Protestáns Szemle, 1940. 10. szám)