Magyar Erdély

"Nincs Európában irodalom, melynek számára a saját regionálizmus élőbb, égetőbb, fájóbb problémát jelentene, mint a magyarnak. De talán, ahol ennyire fáj és él ez a probléma, ott kétszeres joggal lehet remélni, hogy a regionálizmus önmagából növeszthet ki valamit, ami több nála, valamit, ami nem csupán par­tikuláris érdekű, ami az embert és a mai embert mélyen és lényegesen érint­heti. A mai Emberség sorsának gyökeréhez bizonnyal annak az irodalomnak van a legtöbb kilátása hozzáférkőzni, amely Nemzet és Ember viszonyát leg­forróbban átéli önmagában: s a kulturális válság gyökeréhez az ér, amelyiknek számára a saját partikulárizmusa legvitálisabban vált problémává. S itt van a kis irodalmak reménye, hogy fontosat és izgatót mondhassanak ma, amikor a nagyok is alig tudnak ilyent mondani. S itt elsősorban a magyar szellemé: me­lyet különleges helyzete s egész története predesztinált, hogy különös intenzi­tással élje át az emberi és regionális kultúra összeütközésének akut drámáját. S köztünk magyarok közt is, ki ismerheti erősebb és tragikusabb ízét e könnyes élménynek, mint amit ismer az erdélyi lélek? És ez az érzés adja meg talán az erdélyi irodalmi mozgalomnak erősítő, kincses öntudatát." (Babits Mihály)

"Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell venni erőin­ket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni... kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Éb­redj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé! A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. Ami eddig orvosság volt és védelem is talán, de mindenesetre becsület volt, méreg az ezentúl, és gyávaság. Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a mun­kára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája." (Kós Károly)

"A magyar író feladata ma: a világi hatalom példátlan torlódásában vele szem­ben is helytálló szellemit teremteni. Ha a kétféle hatalom, temporális és spi­rituális közül az egyiknek meg kell alázkodnia a másik előtt, ne az alázkodjék meg, amelyik az Istenhez közelebb esik: így tudják ezt a Biblia prófétái, így a görög jósok s a középkor egyháza. A magyar irodalom van annyira próféták és jósok irodalma, hogy tekintélye és függetlensége kedvéért minden világi hely­ről és hatalomról lemondani - a hagyomány felelős szolgájának: miniszternek lenni a miniszterekkel szemben - nem lemondás, hanem előlépés." (Németh László)