Egy karéj Karélia

Van egy északi rokon népe a magyarságnak, ennek földjén gyűjtötték a Kalevala legszebb és legtöbb rúnáját; innen került a málnaszínű márvány Párizsba, Napóleon koporsójához; az itt tenyésztett nyércek szőrméjéből szabták Európa és Amerika sok szépasszonyának nerc- és ezüstróka bundáját; itt találni azt a nyírfa-fajtát, amelyből a világ legdrágább bútorait készítik; itt gyártják a papírt a legtöbb magyar napilap számára: a karélok földje ez. Van saját államszervezetük, Karélia autonóm köztársaság a Szovjetunióban, bár itt szám szerint kisebbségben élnek a névadó karélok ami sajátos példája a nemzeti kisebbségek problémája megközelítésének. Vagyis: jelenük éppoly izgalmas; mint a múltjuk. Nem is múltba néző nosztalgia, nem ős-mítoszok keresése, hanem elsősorban a jelen jövőt rejtő tényeinek, titkainak faggatása vezette a szerzőt Szovjet-Karélia útjain és lakói közt. Terjedelmében szerény, de a valósággal szembenéző beszámoló ez a könyv arról, hogyan élnek, mit jelent karéinak lenni, milyen jövő felé tart az élet ma a Karél Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaságban.