... és vér folyt a Dunán...

"Az utcán csend volt, aztán hirtelen újra fegyverek dördültek. Visszamenekültem a szekrénybe. Csak egy idő után figyeltem fel, hogy ezek a robbanások különböznek a korábbiaktól. Ezúttal nem a házat lövik, hanem valami mást, gondoltam. Valóban, a lövések közvetlenül az utcáról jöttek. Vagy talán a folyótól? Négykézláb odamásztam a törött ablakhoz, és megpróbáltam kinézni a széthasogatott redőnyök között. És mit láttam? Istenem! A képet nem felejtem el, amíg csak élek: egy csoport gyerek, férfi és nő állt a Duna partján, mellükön a tenyér nagyságú sárga csillaggal. Kötelekkel voltak összekötve. Négy vagy öt nyilas szegezte rájuk a fegyverét, és belelőtte őket a folyóba, amely a vértől vörösen hullámzott. Senki nem sikoltott, senki nem sírt. Semmit nem lehetett hallani, csak a lövéseket és a testek csobbanását, amint beleestek a vörös habba. A földre vetettem magam. Megjelent szemem előtt a piactér, ahol Hanna apját és nagyapját meggyilkolták.
Valamennyiünket agyon fognak lőni gondoltam."

Zsuzsanna Ozsváth magyar származású, 1962 óta Amerikában élő irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Texasi Egyetem Holokauszt Tanszékének vezetője. Alkotói munkája legnagyobb részét a magyar irodalom amerikai népszerűsítésének szentelte, Frederick Turner költővel közösen József Attila és Radnóti Miklós válogatott verseit fordította angolra, megírta Radnóti Miklós életrajzát, valamint nyolcszáz év magyar költészetét bemutató antológiát állított össze és jelentetett meg. Memoárjában magyarországi gyerekkora történetének állít emléket.