Kedves Michele

Kedves Michele!
Nagyon különös dolog történt velem, szükségét érzem, hogy rögtön elmeséljem neked. Tegnap lefeküdtem Fabióval. Fabio a könyvkiadó, Fabio Colarosa. A pelikán. El se tudod képzelni, mennyire hasonlít egy pelikánhoz. Ada barátja. Megfújtam Adától. Ebédre hívott, a vendéglőbe. Azután hazakísért, mert ünnep lévén, zárva maradt délután az iroda. Azt mondta, szeretne feljönni hozzám, megnézni a babát. Ada tett neki említést a gyerekről. Mondtam, hogy nincs otthon, elvittem ahhoz az asszonyhoz. Hogy akkor szeretné látni a lakásomat. Kínban voltam az állandó klozettszag miatt. Ráadásul elmenet úgy hagytam a lakást, a legnagyobb rendetlenségben. De erőlködött, így hát megengedtem, hogy feljöjjön. Leült egy egyetlen székre, annak is rongyos a vászonülőkéje Miután megitta a nescafét, föl-alá kezdett járkálni a szobában, mindegyre fintorogva az orrával. Megkérdeztem, nem érez-e valami rossz szagot. Azt válaszolta, hogy nem érez. Nagy orra van, mondta, de nem érzi a szagokat. Egy kis rendet csináltam, aztán leültem az ágy szélére, ő mellém ült, s így elkezdtünk szeretkezni. Utána valósággal el voltam képedve. Ő elaludt utána. Ahogy ott aludt, néztem azt az óriási orrát. Úristen, mondtam, magamban, lefeküdtem a pelikánnal.
1971. január 25.