Kiálts rám!

"A szereplők egyéni élethelyzetein keresztül bontakozik ki az akkori uralkodó osztály kritikájaként a társadalmi mondanivaló. A legfontosabb számomra a címadó fogalom: Kiálts rám! Mindannyiunk életében elérkezik, elérkezhet egy pont, mikor úgy érezzük, kicsúszott a lábunk alól a talaj, nem tudunk tovább megbirkózni a ránk zúduló mérhetetlen fájdalommal. Mikor összetörik a szív, elvesztjük az emberekbe vetett hitünket, súlyos betegség vagy szerelmi csalódás ér. Felőrli idegeinket a nyomor, a megalázottság. Akkor úgy érezzük, nincs tovább, erőtlenné válunk és jön a végső megoldás gondolata, mely egy csapásra meghozza számunkra a megoldást. Ez az öngyilkosság gondolata. Ilyenkor mindig KELL lenni egy belső hangnak, melyet meg KELL hallanunk. Egy hang, mely visszatart - gyermek sírása, kinek szüksége van ránk, szerető férj vagy feleség, ki haza vár, anya, kinek jajkiáltása a szívünkig hatol. És akkor visszalépünk a szirtről. Tudnunk kell megbocsátani, még a legszörnyűbb bűnöket is, mert a harag, a gyűlölet minket is maga alá temet, és soha nem találjuk meg a lelki békét. Csak egyvalaki van, ki egyazon kézzel osztja a jutalmat és a büntetést - ez a Jó Teremtő. Saját lelkiismeretünk megnyugtatására, iszonyú tetteinkre kereshetjük a mentségeket, de ítélkezni Ő fog fölöttünk."