Napfelkelte előtt

Zoscsenko, a húszas évek egyik legnépszerűbb szovjet humoristája a harmincas években mind kevesebb szatirikus elbeszélést írt, és végül fel is hagyott e műfajjal. Sorsát mégis megpecsételte az 1943-ban befejezett Napfelkelte előtt című kisregénye. A mű közlését a felénél beszüntették, és a sajtóban egy kritikus kispolgári pipogya fráternek nevezte Zoscsenkót, aki visszataszítóan vájkál a saját intimitásában, tudományos ismertetései dilettánsak, sőt műveletlenek, a könyv pedig egészében erkölcstelen és aljas. Ezután az Írószövetség elnöksége a kisregényt művészietlen, néptől idegen mű-nek nyilvánította.
1946-ban a Zvezda című leningrádi folyóirat a szerző tudta nélkül közölte Zoscsenko Egy majom kalandjai című, gyerekek számára írt elbeszélését. Ez a furcsa közlés megindította a támadások sorát, amelyek előjátékul szolgáltak az 1946. augusztusi párthatározathoz és Zsdanov leningrádi fellépéséhez, aki hírhedt beszédében nem fukarkodott az elítélő jelzőkkel, és Zoscsenkót az eszmei-ideológiai hibák egyik fő okozójaként pellengérezte ki.
A Napfelkelte előtt négy évtizedes késéssel csak napjainkban (1990) érkezhetett meg hozzánk.