Vita

A fiatal olasz írónő nemzetközi sikerű regénye, ez a hatalmas, lírai-epikus saga, a XX. századi olasz család- és történelmi regény hagyományát követő művek legjobbjainak sorába illeszkedik. Vita az egyik főszereplő neve, azé a kislányé, aki 1903-ban, kilencévesen Dél-Olaszországból sok ezer társához hasonlóan emigránsként New Yorkba érkezik olaszul egyszerre tulajdonnév és köznév, egyszerűen annyit jelent: élet. Jelképes a másik főhős neve is, a kisfiúé, aki egyedüli ismerősként megosztotta Vitával az óceánjáró gyomrában, harmadosztályon megtett tizenkét napos utazást. Az ő neve Diamante, vagyis gyémánt: számtalan megpróbáltatását valóban csak gyémántkeménységű jellemének köszönhetően sikerül túlélnie.

A XIX. század közepétől nagyjából egy évszázadon át Amerika olaszok milliói számára az ígéret földjét jelentette. Az olasz emigránsok sorsáról mégis viszonylag kevés olasz nyelvű szépirodalmi alkotás született. Melania Mazzucco ráadásul a saját családja történetét kutathatta, amikor a nemzedékről nemzedékre szálló családi legendárium igazságtartalmának a nyomába eredt.

A pikareszk elemeket sem nélkülöző elbeszélés három idősíkon zajlik. Az egyik a XX. század első két évtizede, amikor Vita és Diamante megkezdi küzdelmes amerikai életét, melynek sokszor egyedüli célja a puszta életben maradás. A másik idősík a közelmúlt, mely a második világháborúval, az amerikaiak 1944-es olaszországi partraszállásával kezdődik. Ennek a történetszeletnek a hőse Dy, egy másik Diamante, aki az amerikai hadsereg mérnök-tisztjeként részt vesz Tufónak, vagyis annak a falunak a felszabadításában, amelyből a szülei és a nagyszülei elszármaztak. A harmadik szint pedig nem más, mint a regény regénye, mely a könyv születésének, a szereplők személyének és a köréjük szövődött történeteknek ered a nyomába.