A magyar tarokkjátékok kézikönyve - Egy kétszáz éves Hungaricum története, elmélete és gyakorlata

Nem túlzás azt állítani, hogy addig állt a vármegyerendszer Magyarorszgon, amíg élt a tarokk. A tarokkra születni kell, azt csak urak játszották mindig. Mikszáth Úri Murijának főhőse, Szakhmáry Zoltán is a legnagyobb tekintélynek számít a tarokkban, de a játék egykori népszerűségéről mindennél többet mond Ferraris Artúr közismert festménye, a Históriai tarokkparti, amelynek asztala Jókai szerint három miniszterelnököt látott bukni miként a szerző idézi Jókait. A most megjelent praktikus kézikönyv ennek a hamisítatlan magyar játéknak a történetét, szabályait és gyakorlati kérdéseit foglalja össze. A szerző három egymásból származott és egymásra épülő tarokkjátékot, a Paskievics, a Palatinus és a kettő szintézisét képező Magyar tarokkot mutatja be szimultán. A történeti bevezető után a szerző kritikus szemmel áttekinti e kártyajáték meglehetősen gazdag szakirodalmát, mégpedig a tarokkfajták figuráit, illtve az ütésfajtákat véve sorra. Ezt követi a magyar tarokkjátékok egyesített szabálykönyvének és gyakorlatának, valamint a jellemző hibáknak az ismertetése. A záró fejezetben található példatár huszonkét lehetséges játék leírását tartalmazza, felsorakoztatva a különféle stratégiákat, már-már csataleíráshoz hasonlítható módon érzékeltetve a játék izgalmait. A magyar tarokkjátékok gyakorlati kifejezéseinek kislexikona, majd a felhasznált bőséges irodalom (benne a szépirodalmi művek) listája zárja a kiadványt. A szép kiállítású kötet szerzője szenvedélyes játékos, az évtizedekkel ezelőtt Szegeden megalapított Első Magyar Tarokk Egylet alapító tagja, aki a gyakorlati tudnivalókon túl a játék szellemét kívánja megosztani az olvasókkal.