Gyalogos-hadviselés - Hadászat és harcászat

A Somme lövészárkaitól Sztálingrád romjain át az iraki sivatagig vívott háborúkban a gyalogos katona lényeges szerepet játszott, s a mai hadsereg legalább olyan szerves és fontos része, mint valaha. A Gyalogos hadviselés bemutatja, hogyan változott a gyalogos katona szerepe az elmúlt évszázad során, hogyan változott a harcászat az új haditechnika által nyújtott előnyök kiaknázása, illetve ellensúlyozása végett. Különleges térképek és ábrák segítségével illusztrálja a könyv a 20. században vívott legfontosabb ütközetek menetét és az alkalmazott harcászatot. A könyv bemutatja a gyalogsági harcászat terén bekövetkezett változást, melyet az I. világháború utáni gépesítés eredményezett. A gyalogság többé már nem rohamhaderőt képviselt a csatákban, ehelyett az általuk támogatott harckocsik által elfoglalt hadműveleti célpontokat biztosították. Ennek ellenére kulcsfontosságú szerepük volt a hadseregen belül, s olyan terepen, mely a harckocsik számára járhatatlan volt, mint pl. a Csendes-óceán térsége vagy később a vietnami dzsungel, a harc kimenetele még mindig csak rajtuk múlott. A nukleáris fegyverkezés és a hidegháború másodlagos szerepkörbe szorította vissza a gyalogságot, de az elmúlt évek korlátozott háborúiban - különösen jó felszerelt ellenféllel szemben - ismét a gyalogos katonáé volt a főszerep. Ugyanakkor, miközben az Afganisztánban és a Balkán-félszigeten végzett békefenntartó feladatok emberi kontaktust igényelnek, felmerül a kérdés, meddig fognak még emberek harcolni, hiszen a robottechnika elképesztően új harctéri gépesítést tesz lehetővé. A könyv bemutatja az esetleges jövőbeli gyalogos katonát. A harctéren készült fényképekkel illusztrált Gyalogos-hadviselés bemutatja, hogyan változott a gyalogsági harcászat az 1918-as német rohamcsapatoktól a Vietnamban harcoló csapatokon át a páncélozott csapatszállító járművekben harcba induló gépesített gyalogságig. A XX. század különböző háborúinak példáján keresztül a könyv kiváló útmutatással szolgál a gyalogos-hadviselésről. A szerzőkről: Andrew Wiest a Dél-Mississippi Egyetem történelem tanszékének docense, M. K. Barbier a Yale Egyetem nemzetbiztonsági tanulmányok tanszékén tanársegéd.