A Kálváriától a tragédiáig - Kolozsvár zsidó lakosságának története

E könyv több mint sorskockákból gondosan összerakott, a korszak egységes képét kiadó mozaik. Az elembertelenítő körülményekkel való szembeszegülés megrázó és fölemelő dokumentuma. Egy letűnt, de hagyatékában, szellemi örökségében tovább élő közösség krónikája. Voltaképp gyors, egyetlen évszázadnál is rövidebb történet. A 19. század közepén kezdődik. A zsidóknak akkor a kolozsmonostori római katolikus templom környékén, a Kálvária dombja alatt engedélyezik a letelepedést; ezt követi gazdasági és vallási életük, oktatásuk és művelődésük virágzása, szervezett intézményrendszerük kialakítása, fejlesztése - és hirtelen erőszakos megszüntetéssel: tragédiával ér véget mindez. A könyvben megszólalnak a túlélők (deportáltak, munkaszolgálatosok, a Kasztnervonat Svájcba menekített utasai és a Romániába menekült vakmerők) és a keresztény kortanúk (a belső erkölcsi iránytűhöz igazodó segítséget nyújtó személyek, többen közülük a Jád Vásem által elismert igaz keresztények). A kétoldalú megközelítés árnyaltan eleveníti fel a mintegy hatvan évvel ezelőtti eseményeket. A szerző távolságtartó: nem ítélkezik, nem marasztal el, és nem is magasztal fel senkit. Mindenkit a cselekedetei minősítenek; a gaztettek elkövetőit: a verőlegényeket, a feljelentőket, a haszonélvezőket, másfelől az embermentőket, a keresztény személyi irataikat odakölcsönzőket, az üldözötteket élelmező, a zsidó vagyont megőrző keresztényeket. Mindaz, ami a városban történt, belterjes; az emberségesek és aljasok gyakran egyazon asztaltársasághoz tartoztak, mígnem a történelem szembenálló táborokba sorolta őket.