Két szekér arany

Így kezdődik a könyv (részlet):
A Kulcsosnak nevezett ember egymaga volt. Előtte zord vidék terült el, mögötte pedig felfegyverkezett, lasszós üldözők haladtak elszántan a nyomában. A magányos lovas nem félt az egyedülléttől, társnak ott voltak a gondolatai. Erős volt, és kivételes türelem lakozott benne, no meg jól ismerte a vad vidéket, amerre tartott. Üldözői nem sokat tudtak róla, ő viszont ismerte a fajtájukat, s ettől ő volt erőfölényben. A fegyveresek rideg, nyers emberek voltak, hozzáedződtek, hozzáidomultak ehhez a rideg tájékhoz. Megingathatatlan igazságérzetük irgalmatlan hajszára sarkallta őket, hogy könyörtelenül végrehajtsák a büntetést. A sivatagban, a pusztaságban építettek otthont maguknak, s az elszántságukat meg a törvényeiket is abból merítették. A sivatag pedig nem ismert kegyelmet, a pusztaság nem tanúsított jóindulatot.