A homlokzat

Előfordult már a világirodalomban, hogy valaki nem szülő-, hanem választott hazája nyelvén írott művel szerzett magának hírnevet. Joseph Conrad vagy Elias Canetti után sikerült ez a cseh Libuše Moníkovának is, aki emigrációban, németül írta meg A homlokzat című könyvét, melyet már tíznél több nyelvre fordítottak le mint a századvég egyik posztmodern, európai nagyregényét.
A bizarr humorú pikareszk regény négy hőse két szobrász és két festő a friedlandi kastély homlokzatát restaurálja az 1980-as évek elején, s bár eleinte nem történik velük semmi különös tolakodó turisták ellen, az állványzatról malter-munícióval vívott csata például még nem a világ! , munkájuk tárgya: a Wallenstein-kastély mindinkább a közép-európai kultúra gyűjtőlencséjévé válik. Rajta keresztül alkalmunk van szellemes eszmefuttatások, fantasztikus víziók, groteszk minidrámák s a mindennapok abszurd fonákjának sűrű szövevényét látni az írónő nem hoz szégyent mesterei: Hašek, Hrabal és Kundera nevére.
Az első rész végén hőseinket meghívják Japánba, ám kalandok sora Szibériába sodorja őket meg a hozzájuk csapódott luxemburgi fiatalembert a boksz és az erősebb nem hívét , valamint titkos ideálját, a bávatag biológust. A fantasztikus odisszea végén hazavergődnek Friedlandba, s kezdhetik elölről a restaurálást.