Dél kék ege alatt I. - Célkeresztben

Titkok, veszedelmek, kalandok földje, vérrel, szerelemmel és valódi esélyeket ígérő jövővel viselős világ!
A huszadik század második felének irodalma nagyrészt Latin-Amerikáról szól. Óriások mutatták be nekünk a forrongó földrészt, Asturias, Borges, Garcia Marques, Llosa, Amado, Neruda - bárki folytathatná a sort. De könnyed szórakoztatás fellegvárai is az Újvilág latin felének tévéstúdiói, filmgyárai lettek. Mit adhat hozzá ehhez a képhez ez a kalandregény? Sokat! Mert elkerüli a ponyva közhelyhalmazát, de nem kíván bölcseleti munkát végezni ott, ahol a józan ész megáll. Mert az egyik oldalról a hétköznapi befogadó szintjéhez igazítja a nagyon mágikus-szürrealista víziót, másik oldalról a csetlő-botló kisemberek valóságos emberi drámáit kiemeli a giccses gügyögés mocsarából. A botcsinálta hős, a regény minden bizonnyal önéletrajzi ihletettségű - főszereplője egyszerre részese és szemlélője a történelemalakító folyamatoknak, megélője és krónikása a tragédiáknak. Velünk együtt közép-európai szemmel csodálkozik rá az Egyenlítő környéki természet, a másfajta jövővel várandós társadalom egzotikus kavalkádjára, kalandjai így a mi kalandjainkká, sorsának fordulatai a mi sorsunk filmkockáivá lényegülnek át.
Eseménydús, pergő, izgalmas regényt tart kezében az olvasó, s azzal a tudattal csukhatja be majd a könyvet, hogy segítségével közelebb jutott az új évezred egyik legérdekesebb boszorkánykonyhájának megértéséhez. Többet, igazabbat tud az egzotikus világról, többet a szerelemről, halálról, emberségről. És még többet akar tudni róluk.