Szintrópia

Vajon mi történhet, ha néhány fiatal végre őszintén kimondja, amit a legtöbben csak gondolni mernek?Semmi. Csak leülnek egy asztalhoz Moanavea egyik kávézójában. Ezzel veszi kezdetét egy történet, amely gúnyos mosollyal forgatja fel mindazt, amit a soft sci-firől eddig gondoltál.A helyszín Genesia, egy bevándorlók által létrehozott technológiai utópia, ahol a közös tudásszomj fontosabb kötelék, mint a származás, a vallás vagy a kultúra. Itt talál egymásra néhány különleges figura, akiknek a barátságát éles viták, szarkazmus és önirónia formálja. Miközben a mesterséges intelligenciáról, a vallásról, a biológiai nemről, a tudományos felelősségről vagy a szabad akaratról vitatkoznak, lassan rájönnek, hogy a legbonyolultabb algoritmus végül mégsem a számítógépekben, hanem az emberi kapcsolatokban rejlik.Ez a regény nem lő szét ötoldalanként űrhajókat; itt a párbeszédek teremtenek feszültséget. Humora egyszerre fanyar és provokatív, a legnagyobb robbanásokat pedig rendszerint egy jól időzített mondat okozza.A Szintrópia nem akar mindenáron meggyőzni. Bár a szereplők gyakran elviccelik a legkomolyabb témákat is, mire egy-egy poén lecseng, a regény már észrevétlenül elültet a fejedben egy új kérdést. A válaszokat azonban már rád bízza. Ez a könyv nem az egyetértésedet kéri: szórakoztat, cserébe pedig csak egy kis kíváncsiságot vár. Mivel egyetlen könyv sem jelenhet meg hangzatos idézetek nélkül, íme néhány azoktól, akik már ismerik a történetet: ,,Nem ez az a könyv, amely az első húsz oldalon a kedvedben akar járni. Kérdez, és néha próbára teszi a türelmedet. Viszont a végére sokkal többet adott, mint amire az elején számítottam."  - Aisha (20),,Azt hittem, nagyjából tudom, merre tart a történet. Aztán újra kellett terveznem. Többször is. Közben néha hangosan felnevettem, és biztos voltam benne, hogy minden szereplő teljesen hülye. Még nem örültem ennyire annak, hogy ennyire mellélőttem." - Arthur (26) ,,Kevés regény meri ennyire következetesen felcserélni a lövöldözést beszélgetésekre - és ettől válik igazán izgalmassá." - The Pacific Quarterly,,A könyv első száz oldala olyan, mint egy társaság, amelyhez senki sem hívott meg. A kétszázadiknál már te sem akarsz hazamenni. Kicsit Tarantino. Kicsit Ricky Gervais. És mégis teljesen a saját hangján szól." - Chanda (26) ,,A legjobb jeleneteiben semmi sem robban fel - legfeljebb egy korábban biztosnak hitt világnézet." - Genesian Literary Review,,Nem a tudomány maradt velem, hanem azok az emberek, akik a legrosszabb napjaikon sem engedték el egymás kezét. Arról szól, hogyan lesz néhány teljesen különböző emberből valami, ami sokkal több egy baráti társaságnál." - Oanna (24),,Az első reakcióm az volt, hogy ez hibás. A második az, hogy tökéletes. A kettő között csak annyi történt, hogy végigolvastam.  Nem emlékszem, mikor akadt a kezembe utoljára olyan regény, amellyel ennyit lehetett értelmesen vitatkozni." - Enid (26),,Először mindenkit túl hangosnak találtam. A végére már csak azt sajnáltam, hogy vége lett. Még maradtam volna egy kicsit annál az asztalnál. Nem sok könyv tud ilyet."  - Francesca (28) ,,Nem könnyed esti olvasmány. Inkább egy hosszú beszélgetés, amelynek a legjobb része csak a könyv után kezdődik." - The Moanavea Literary Journal,,Kevés könyv meri ennyire magabiztosan hagyni, hogy félreismerd a szereplőit. Aztán rájössz, hogy nem ők vezettek félre. Csak túl gyorsan ítélkeztél." - Pascal (26)