Az utolsó gavallér

Kötetünk Krúdy Gyula hat regényét tartalmazza, a művek 1923 és 1926 között keletkeztek.
A következő írás gyermekkori emlék, abból a hosszú, sárgára meszelt, földszintes házból, amelynek kapubejárata felett mezítelen kardot tartó kéz volt, alatt pedig fekete betűkkel ez volt írva: Ügyvédi iroda. kezdi a Repülj, fecském! című, Józsa Andrisról, a Nyírség híres-nevezetes úri betyárjáról szóló regényét Krúdy. A sárgára meszelt ház nagyapja, a nagykállói megyei főügyész birodalma, s a történet a múlt század hatvanas éveiből való, azokból az időkből, amikor nemcsak a szabadságvágy, de gyakran a szerelmi bánat is betyárrá tette a férfiakat leginkáb az úri származású fiatalembereket, akiknek a nagykállói megyeháza börtönében külön lakosztályuk is volt, az úri betyárok vendégfogadója.
1923-ban Krúdy még egy betyárregényt írt. A Rózsa Sándor, a betyárok csillaga Magyarország történetében hiteles életrajz ahogy a szerző maga nevezi könyvét. A legendás ponyvahősből új Rózsa Sándort teremtett, aki egyre nagyobb bűnökbe hajszolt parasztlegény, útonálló és a szabadságharc katonája, igazságosztó népi hős és haramia, börtöntöltelék egyszemélyben, s akinek élete végén egyetlen nagy álma, hogy a csendbiztosok, a rangos emberek közé emeljék.
A Nyírség zsongító-álmosító hangulatát idézi Az utolsó gavallér. Hőse, a szelíd és szolid, választékosan öltöző, az illem- és a párbajkódexek kiváló ismerője, a valódi úriember a fővárosból, a hírnév elől a vidéki csendbe, az ismeretlenségbe menekülne, de itt sem talál nyugalmat: megjelenése felpezsdíti a kisváros életét, a nők bálványa, a férfitársaság középpontja lesz, de innen is menekülnie kell.
Én szeretem magát, Mária, és ha nem vehetem el feleségül, akkor meghalok magáért írja szerelmes levelét a zord atyai rabságban, a Burgban sínylődő Rudolf trónörökös szíve választottjának, Vecsera Máriának. A korabeli kedélyeket ugyancsak fölizgató tragikus végű szerelmi történetet írta meg a Jockey Club című regényében 1925-ben Krúdy, szelíd iróniával rajzolva a trónörökös alakját.
Krúdy történelmi regényeinek sorában különös színt képvisel A templárius-gyűjteményünk ötödik, 1925-ben keletkezett regénye. A tatárjárás idején játszódó történetben nyers, már-már naturalisztikus képekben mutatja be a tatárok által szétzüllesztett országot, a szinte állati sorban élő, a Bakony rengetegeiben bujkáló, kifosztott, otthontalanná vált embereket.
A Primadonna Pálmay Ilka színészi karrierjének története. A művészé, aki még családi életének nyugalmát sem kíméli, ha a színpadot kellett miatta elhagyni.
A kötetben közreadott hat mű szövegét Barta András gondozta.