A vörös postakocsi

A Vörös postakocsi a múlt század Pestjének merkantil, busongó mámorba hajló világát igézi, középpontjában Rezeda Kázmérral, a csalódott hírlapíróval, akinek szíve újra lángralobban Horváth Klára, a szép színésznő iránt. Reménytelensége öngyilkossági kísérletbe is hajszolja és bár szerelmese felépülését segítve mellette áll, a mű végén Klára búcsút vesz tőle és visszatér a színészi pályára. Már ebben a regényben is felbukkan Alvinczi Eduárd, igazi főfigurává azonban az Őszi utazások a vörös postakocsinban nő. Ez a különös, extremitásaiban, indulataiban szélsőséges magyar nábob a bécsi udvar és a pesti lóversenypályák között ingázik. Mivel az uralkodóval összekülönbözik, nagy és rejtélyes útra indul. Medvefalvi kastélyába megy egy különös kompánia kíséretében, s ezek között találkozunk ismét Rezeda Kázmérral. Ezúttal egy bájosan kancsal parasztlány, Krónpinc Irma a szerelme. A máramarosi hegyek között különös, babonás dolgok történnek: Alviczi rejtélyes vendégéről kiderül, hogy nem más, mint a túlvilágról visszatért Rudolf királyfi. Az elégikus alaphang mindvégig sejteti Rezeda Kázmér szerelmének végkimenetelét, az újabb csalódást, a szerelmesek elválását. Mindkét regény a Krúdy-életmű legérettebb írói vonásait mutatja: az egymásba úsztatott, vízuálisan gazdag, álomszerű képsorokat, az anekdoták, legendák, látomások elemeinek sűrű, bódító összefüggéseit remekül - szinte zenei módon - hangszereli az író, amely csakis az ő sajátja a magyar irodalomban. (Legeza Ilona)