Duray Tibor

Részlet a könyvből:
"Duray Tibor munkásságával már sok publikáció, cikk és művészetét ismertető könyv foglalkozott.
Ezúttal egyéniségét és alkotói módszerét szeretnénk közvetlenül bemutatni; közelről, mintegy a műtermében mögé álla, munka közben közelítünk képzeletvilágát megjelenítő balladaszerűen tömör, monumentális, gyakran fojtó szomorúságot ébresztő, olykor rettegést keltő, máskor égbekiáltó szenvedésekről szóló alkotásaihoz.
Kevés művész van, akinek puszta megjelenése olyan beszédesen árulkodnék belső világának vívódásairól, háborgásairól, prófétai sorslátásairól, mint Durayé. Don Quijote-i alakja, szomorúságból hirtelen felvillanó tekintete sok önarcképen vall arról, hogy művészetét valami rendkívüli felelősségérzet hatja át, s hogy semmi sem gyötri jobban, mint az igazságtalanság, amely az ártatlant erőszakkal eltiporja. Az égre mutató fenyegető ujjak, a támadó, fújtató bika, az apokaliptikus lovak a tüzes égbolton vágtató patáikkal, a kendős sirató asszonyok elmondhatatlan bánata, mintha mind ott feszülne, ott vibrálna önarcképein a művész homloka mögött.
Önarcképeinek szomorú tekintetén át belelátunk abba a parttalan szenvedésbe, amelynek formát ad kompozícióiban, s amelynek feloldására a mi tudatunkat is kényszerítő erővel hívja fel."