Ha jól emlékszem... - Egyik életem - (Dedikált)

Nem én vagyok fontos ezekben az emlékezés- / cserepekben, hanem az a világ, amelyben éltem, éltünk. / Hogy tudja a két unokám majdam, milyen volt / a hajdan a lassan két generációval / korábbi gyerekkor. Milyen volt az a letűnt világ, / amelyről rosszakat illik mondani manapság. / Pedig az a rossz a mi életünk volt, az egész életünk. / És a rosszban mindig volt valami jó is. / Például maga az ifjúság. Meg a gyerekkor, / a maga szegénységének visszahozhatatlan színeivel. / Hogy az unokák is tudják, hogy ami ma / játékterem és plaza, az régen búcsú volt meg / vidámpark, s ami ma mozi, az régen is mozi volt / csak egy kicsit (nagyon) másféle