Theodora

Vörös rózsát küldött minden kiszemelt férfiúnak, s a szerelmi együttlét után megölette és a Boszporusz vizébe vettette őket Bizánc hetérából lett császárnője, Theodora, akit a rideg, aszkéta hajlamú császár, Justinianus ültetett maga mellé a trónra. Theodora talált gyermekként Konstantin cirkuszában nevelkedett, ahol már gyermeklányként meghódította az aréna közönségét szépségével, táncosnői tehetségével és korán felsejlő bujaságával. A trónra kerülve maga lett a megtestesült fenség, a bizánci etikett és pompa egyik mintaképe. Okos és bátor fellépése a Nika-lázadás alkalmával megmentette Justinianus trónját, s ettől kezdve személye mindenek felett állt a Szent Palotában. Kettejük borzongató, érzéki frigye áll a féktelen szenvedélyektől viharzó történet középpontjában. A háttérben a későrómai-bizánci birodalom fülledt erotikája, buja érzékisége, a bigott vallási hitviták miszticizmusa, a Circus Maximus csőcselékmorálja kavarog. A lobogó vérű császárnő tökéletes megtestesítője volt ennek a dekadenciába hanyatló kornak. Bukását féktelen nagyravágyása, szerelemvágya és kielégíthetetlen bosszúszomja okozta. A VI. századi Bizánc vérben és aranyban tobzódó históriáját, Theodora császárnő különös életét lenyűgöző művészi erővel jelenítette meg regényében a tragikus sorsú osztrák írónő, Alma Johanna Koenig (1889-1942). Eszes Máté