Kanizsai mindennapok

Klamár nagy mestere és művének ez az egyik legfőbb erénye a legapróbb részletek történeti hitelessége mellett a városlakók reflexív vélekedéseinek szövegbe történő idézésének. Még arra is bátran, merészen vállalkozik, hogy az egykorvolt eseményekre reflektáló valakit maga teremtse meg: egy-egy régen lebontott vagy ma is eredeti helyén álló főtéri épületet szólaltat meg a nagy idők tanújaként (Szilágyi Miklós)
Klamár Zoltán nem szakkönyvet írt, hanem világtörténelembe ágyazott lokális históriát; embereket, hangulatokat bemutató, talán inkább érzékeltető esszét; egyszóval választott szülővárosa, Magyarkanizsa könyvét készítette el. Mindezt szemmel láthatóan hosszadalmas és gondos (levéltári és könyvtári, valamint terepen végzett etnológiai) kutatások előzték meg, az eredmény mégsem lett egy unalmas szakmunka (már persze annak, akinek egy szakmunka unalmas tud lenni). Voltaképpen képeslapokra, azok képi és szöveges üzeneteire fölfűzve mesél (tényleg mesél!) egy peremvidéki kisváros mindennapjairól, jeles figuráiról, épületeiről, eseményeiről. Liszka József