Két űr közt híd - Válogatott versek és műfordítások

A Nyugat harmadik nemzedékének költői - amikor már az első nemzedék nagyjai is itt-ott feledésbe merülnek - nehezen törik át a hallgatás-elhallgatás homályát. Pedig karakteres életművet mondhatnak magukénak. Egy Weöres Sándor, egy Jékely Zoltán, egy Takáts Gyula, egy Vas István, egy Zelk Zoltán, egy Rónay György, hogy a tragikus sorsú lírikusokat, Radnóti Miklóst és Dsida Jenőt ne is említsem, akkor is érték, ha költészetük csak búvópatakként van jelen a magyar lírában. Mert a búvópatak, minthogy a korízlés folyton változik, bármikor fölbukkanhat, s a véle felszínre került szépség éppoly törvényerővel - a lírai szédítés varázslatával - fog bírni, mint az elfogadott klasszikusaink értékfolyama.