Modern magyar festészet 1919-1964

Öt évvel ezelőtt, mikor belekezdtünk e könyv elkészítésébe, még egyetlen kötetet terveztem, mely megközelítőleg 800 oldalon mutatta volna be a modern magyar festészet történetét. Elindult a fotózás, s több mint 60 múzeum, másfélszáz jelentős magánygyűjtemény végigjárása után egyértelművé vált, hogy a reprodukciós anyag kinőtte az eredetileg elképzelt határokat. 70 000-nél is több műalkotás közül válogathattam, s ez a bőség végül két kötet elkészítésére sarkallt. A tavaly ősszel megjelent első rész, mely az 1892-től 1919-ig terjedő időszakot mutatja be, 650 oldalon közel 1000 reprodukciót tartalmaz. E mostani még ezen is túlnőtt: a 840 oldalas kötetben több mint 1500 festmény található.
Arra törekedtem, hogy a könyvben a magyar festészet lehető legszélesebb palettája jelenjen meg. A megkérdőjelezhetetlen kvalitás és a hiteles művészi hang elsődleges válogatási szempont volt, ám nem akartam lemondani a frappáns kapcsolatok felvetéséről, a korszak összképének színesítéséről sem. Meggyőződésem, hogy a könyv jó időre alapanyagot ad a kutatóknak is, s számos tanulmányt inspirálnak majd a képek csoportosításával felvázolt összefüggések. Szerettem volna minél több kaput megnyitni a magyar festészet felé, hiszen nem baj, ha különböző utakon jutunk el az értékekhez. De a képek felszabadult, örvénylő áramlásában a válogatással és az összerendezéssel egyértelművé tettem az igazi súlypontokat. A hiteles és jelentős alkotók életművének hangsúlyozása adja meg az összefoglalás szilárd vázát, világos struktúráját. A csomópontokat, a kiemelkedő művészeket a beválogatott alkotások számával, a reprodukciók méretével, bizonyos témák, ábrázolási formák és archetípusok vissza-visszatérésével jelöltem ki.