Parasztsorsfordítók között

Saját életútját mutatja be a szerző e könyvben, fiúnak nevezve fiatalkori és Jánosnak felnőttkori önmagát. Egy olyan ember életét ismerhetjük meg ezáltal, akinek a sorsa szorosan összefonódott az elmúlt 60 év agrártörténetével és az agrárpolitika nagy fordulataival. Volt földosztó miniszteri megbízott 1945-ben; részt vett a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átalakításában; a nagyüzemi útra tért mezőgazdaság modernizálásának és kimagasló sikerei előkészítésének, megvalósításának munkálataiban; megérte, és mélységesen elítéli a rendszerváltás címén a mezőgazdaságban
végrehajtott rombolást, a versenyképesség alapjainak szétzúzását. Meggyőződése, hogy lett volna más út az áttérésre, jobb, eredményesebb és kevesebb kárral járó, mint amilyen bekövetkezett. Most visszanéz, tanulságokat összegez. A könyv sajátos emlékirat. Bár a szerzőnek sem volt rögmentes az életútja, inkább kegyeltje lett a sorsnak és nem üldözöttje. Élettörténete személyes adalék a korabeli agrárpolitika történetéhez is. Nem az egész 1945 utáni agrárpolitikát mutatja be, csak azt a részét, amelyet személyes tapasztalataival hitelesíteni tud. A parasztfiúból lett ifjúsági vezető, pártalkalmazott, vállalati és kutatóintézeti igazgató, minisztériumi főosztályvezető, miniszterhelyettes élményei és látásmódja hol alátámasztják, hol pedig cáfolják a napjainkban dívatos véleményeket.
Miért írta le mindezt? Elsősorban a maga részére elszámolásként. Egy ember számvetése ez az életéről. Miért adja közre?
Azért, mert meggyőződése, hogy számvetésének sok az üzenete a jelen és a jövő számára is.