Mocsáry Lajos (1826-1916) - Életút és pályakép

Mocsáry Lajos nem írt önéletrajzot. Élete utolsó éveiből való töredékben maradt Politikai naplójában is szándékkal került minden személyes, életrajzi vonatkozást. Egyedül a századelőn, 1902-ben kiadott A közösügyi rendszer zárszámadása című könyve előszavába- mint ő írja "Előbeszédében" - maradt fenn irodalmi becsü önéletrajzi vázlata, mely a későbbi idő, az utókor számára rögzíti, hogyan látta az akkor majd nyolcvan éves Mocsáry az új század küszöbéről visszatekintve egész eddigi életét.
"Gyermekkoromból - írja - megmaradt emlékezetemben a régi táblabíró-világ képe. Az 1830-as években remek költőink már felszították a hazafias érzelem tüzét, de ez a tűz még csak pislogott. Feltűnt gr. Széchenyi István mint fényes csillag s akkor kezdé a magyar sejteni, hogy a költői ábrándok testté válhatnak; de a tespedő magyar társadalom tényleg megvolt azon a módon. A nemzet csak a Corpus Juris hatalmasan hangzó köz- és államjogi tételeiben s a megyei önkormányzatban élt, de az eperjesi gyorskocsi, mely a közlekedést a felföld és Pest között fenntartotta, a hévízgyörki laposon minduntalan megfeneklett. Láttam mint serdülő ifjú a negyvenes évek elejét és derekát, ezt a csodálatos korszakot, melyre most már úgy nézünk, mint a "völgyben élő gyáva kor, mely őse saslakára felsóhajt, ha néha feltekint".