Opálka és a forgószél

Részlet a könyvből: Történetünk hőse, Opálka Béla könyvkereskedő ezen a nyirkos, kora tavaszi napon fázósan üldögélt boltjában. Egy megviselt Shakespeare-kötet fedőtábláját törülgette. Kint csepergett az eső. A szemközti református gimnázium ódon háztetőjén tompán csillantak a vízcseppek. A sarki, lövedéktől megdőlt hirdetőoszlopról vastagbetűs plakátot ráncigált a szél. A szélét már kirojtozta az eső. ...ommunista Párt - pillantott rá Opálka szórakozottan, majd mélyen felsóhajtott. Az utcán most egy katonai teherautó haladt keresztül. A könyvkereskedő megbámulta egy pillanatra az idegen egyenruhás, hosszú szuronyos, furcsa szláv katonadalt éneklő férfiakat. Visszafordította fejét és tűnődve nézett a régi könyv fedőlapjára nyomott drámaíró arcképére. Ismét sóhajtott, ezúttal még hosszasabban. Opálka tekintete az olajozott padlóra tévedt. Egy vékony, papírfedelű füzetecske hevert a létra mellett, rajta egy ormótlan cipőtalp nyoma. Nehézkesen lehajolt érte, felemelte, majd kabátja szélével végigsimította. Belelapozott.