",,Volt nekem egy kedves tornatanárom, Mikus tanár úr. Igen katonás ember: az elso óráját az osztályteremben tartotta, és azzal kezdte, hogy fölírta a táblára a parancs meghatározását, a régi, elso világháborús szabályzatból: A parancs a csapat által feltétlen engedelmességgel, azonnal, az erok teljes megfeszítésével, minden viszonyok közt stb. Azután is szünet nélkül: menetelés, jobbra át, balra át, hátra arc, díszlépés, puskafogások. Egyszer meg úgy állított föl bennünket, ahogy az o idejében sorakoztak, majd kiszaladt a tornaterem végébe, ily módon vezényelve: - Fiúk, varázsoljátok vissza az ifjúságomat! Kettos rendek, jobbra át!... A szernél is feszesen, keményen kellett viselkednünk. Például az úgynevezett plintnél, annál a borrel bevont, összerakható szekrénynél, melyen át kell vetodni: - Fiúk, nem elég ugorni, az még semmi. Ugyanilyen fontos a magatartás a szernél, ez is osztályozva lesz. Tehát: megállsz öt méternyire, merev vigyázzban, szemed se rebben, akkor ballal keményen kilépsz, odafutsz, kihúzod magad, két tenyérrel jó erosen rácsapsz. De ne sajnáld, csattanjon az a bor, nem a tiéd! Utána lehet ugrani... Egy darabig nézte, aztán arrébb ment, a terem túlsó végébe a többi fiúhoz, felénk csak fél szemével pillantgatva. Hamarosan rájöttünk: elég, ha feszesen dobbantunk, odalépünk a plinthez, egy nagyot rácsapunk, hadd szóljon, és utána, mint aki jól végezte dolgát, visszafordulunk. Mikus tanár úr elégedetten hallgatta a csattogtatást, bólogatott is messzirol, hogy jól van, nagyon jól. Jött a következo, az is jókorát rácsapott, ment vissza... Azóta is így áll a kérdés: csattogtatni vagy ugrani?""
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
