Emberek és romok

Ezt a könyvet egy adott itáliai helyzettel kapcsolatban írtam. Amikor 1953-ban első kiadása megjelent, úgy tűnt, Itáliában megvannak egy - nem politikai, hanem főként ideális és spirituális értelemben vett - jobboldali csoportosulás megalakulásának kezdeti feltételei. Ezért hasznosnak tartottam, hogy megfogalmazzam egy olyan államelmélet princípiumait, értékeit és fő vonalait, amely ezt az esetleg létrejövő csoportosulást szolgálhatta volna. Nem arra gondoltam, hogy ezt az elméletet e csoportosulás közvetlenül felvállalja és megvalósítsa, hanem lényegében az volt a szándékom, hogy megmutassam, milyen irányban kell haladni. Egyébként a könyv előszavának, amelyet Junio Valerio Bor-ghese írt, különleges szimbolikus értéke volt - tekintettel akár Borghese nevére, akár arra, amit Ő harcosként képviselt. Sajnos az a lehetőség, amely körvonalazódni látszott, egyáltalán nem bontakozott ki, és Itália politikai és erkölcsi összeomlása tovább folytatódott. Ennek ellenére hasznosnak tartottam, hogy amikor a könyv elfogyott, újranyomják. Valójában ez a könyv -és ezt nyomasztó megállapítani - a Második Világháború után a tompításoktól és engedményektől mentes, demokrácia- és marxizmusellenes "reakciós" gondolkozás egyetlen kifejtése -nem csupán Itáliában, hanem egész Európában. Ezért a tanúságtétel, a jelenlét és a vonatkoztatási pont értékeit képviseli, bármilyen legyen is a jelenlegi helyzet; és ezért megtalálja a maga helyét azon antikonformista publikációk között, amelyeket Giovanni Volpénak bátorsága van kiadni. - (Előszó)