Napóleon szerencsecsillaga - Marianne I.

Nehéz ügy ez a könyv... a történet nagyon jó és izgalmas, de annyi minden lerontja. Kezdjük a főszereplővel... ilyen ember nincs! Ráadásul nem is szimpatikus. Egy minden értelemben tökéletes karaktert, akibe legalább nyolcan- köztük Napoleon is- szerelmesek,aki öntudatos, okos, olyan a hangja, mint egy operaénekesnőnek, tud vívni, jobban lovagol, mint a császár és még szembe is mer vele szállni... egyszerűen nem lehet szeretni. Egy írónak tudnia kell emberi, élethű alakokat megrajzolni. Sajnos ez ebben az esetben nem sikerült. Marianne egy borzasztóan idegesító alkat. A másik baj a könyvvel, hogy elég sok helyen úgy éreztem, mintha egy ócska ponyvát olvasnék. Általában akkor, amikor M. meg a férfiak kapcsolatát írja le... ez néha fájdalmasan rossz, máskor meg nevetséges, olyan, mint egy szappanopera. Kár érte, mert tényleg jó lehetne...

Nagyon jó könyv. Izgalmas és lebilincselő.

A történet unalmas( ami meglepő, mert egyébként fordulatos történeteket ír Benzoni). Már az első kötetet sem érdemes végigolvasni. És még tovább rontja a helyzetet, hogy a fordítás borzasztóan gyatra! Gyakran az érthetőség rovására megy a magyartalansága.

Meg kell mondani, érdekes egy könyv. Jó is, meg rossz is. Egyet értek az elöttem véleményt alkotóval, hogy ilyen nöszemély mint ez a "Marianne" ritka elképzelni. A történet viszont szerintem nem rossz, olvasmányos, szórakoz- tató, ha az ember nem vár töle nagyon sokat. Minden irónak vannak jó és kevésbé jó könyvei. Olvastam már ettöl sokkal rosszabbat is. Kicsit szappanopera jellegü, de néha szükség van ilyenre is. Az igaz azonban, hogy a férfiak- kal kapcsolatban "Marianne"-nak nem sok szerencséje van, bár tényleg sokan szerelmesek belé és ö sem igazán tudja mindig kit szeret. Aki szereti Benzoni könyveit nyugodtan vegye meg. Èn már ennek a sorozatnak a harmadik részét olvasom, de még nem akartam a földhöz csapni. A forditással nincs problémám várom "Marianne" ujabb kalandjait.