A magyar nép élce

",,A humor csak szabadelmű és felvilágosult népek tulajdona. Nemzetek,akik szeretik kimondani az igazságot; mikor nyíltan nem lehet,képes beszédben, tréfa színe alatt is; akiknek szelleme azon önállóságrajutott, ahonnan a jót a rossztul nem csupán a hagyományos hit, hanemsaját ítélőtehetség tudja megkülönböztetni, akik a világosságnak szemébemernek nézni, azoknál otthonos a humor.Kínában kevés nyoma a humornak.Régi évkönyvekben egész halmazát fedeztem fel azon jegyzeteknek,mik kínai népmondákból gyűjtettek össze: hogyan talált Konfucsea pusztában egy kutat, melyből szomjas levén inni akart, de miutánmegtudá, hogy azt zsiványok kútjának híják, ott hagyá és szomjanodább ment; - másutt a kínai bálványisten hogy engedi magát az áldozatokhulladékaival kielégíttetni, míg azoknak javát az áldozó magánaktartja; - mint utálja a tengeri szellem a pecsenyeszagot? - hogykészíttetett Kao Ti császár kövekből hadsereget, miután élő népét azellenség és az elemek elpusztíták; - hogy viszik fel a kínait halála utánhosszú varkocsánál fogva az égbe? - hogy veri meg a házi bálványistenta kínai kereskedő, mikor veszteségben van? - mindezek nekünk eléghumorisztikus dolgok, de ott egész komolysággal vannak följegyezve,s nincsenek igényeik a kedvderítésre. Az sem humor, mikor a karaiboklakója, egy misszionáriusnak e kérdésére: ismerted-e a derék páter Barnabot?- azt felelé: ismertem, ettem belőle.Az Ezeregyéjszaka regéi között már sok helyütt tűnik fel humorisztikusalapgondolat; mentül közelebb esik a mese az uratlan pusztákhoz,s aként enyészik el e színezet, amint közelebb jár a kalifák trónjaihoz.Az arcra boruló nép nem enyeleg; a heréltek között nincsen tréfa...""