A tengerszemű hölgy

",,Soha nem láttam életemben olyan csodaszemeket. Pedig sok szépszemekkel volt találkozásom. Egész asztronómiát írhatnék róluk. Deennek annyiféle volt a szeme, amennyiszer változott az indulatja. Azértneveztem azt el tengerszemnek. Milyen a tengerszem? A hegytetőrőlnézve élénkzöld, az átelleni hegyoldal szálfái félig árnyékban tartják,a nap visszaragyog a másik feléből; vidám nevetés ez. Majd meg havégigfodrozza a szellő, haragoszöldre válik, majd barnára, bakacsinra;a felhő színét adja vissza, villámokat is lövell. Mikor leszáll az éj, feketetükrében ragyognak a száz meg száz csillagok; egy-egy futó fényvégigívlik benne, egy úszó vadmadár ezüstvonalat húz rajta végig;ez a megfordított mennyország. Két magas hegy vágánya közül előtűnika telehold; egyszerre arannyá válik az egész tengerszem, fehérködfoszlányok lebegnek fölötte, szellemalakot mímelve; elkezdeneka hullámai táncolni, minden ok nélkül, nagy fénykarikák terjengneka közepéből, egymást előbbre tolva; a hold megint eltűnik a hegyoldalmögé; világoskék marad a tükörlap. - Ha pedig egészen leszállunkhozzá, összetákolt tutajon beevezünk rajta, akkor se nem kék, se nemzöld, hanem kristálytiszta, átlátszó a tengerszem. A part mentén zöldmohát, virágoskertet látunk a víz alatt. Eddig soha nem látott növényekeregetik fél hosszú indáikon napvilágon nősző virágkelyheiket.Nagy, egyenesen álló növények, alakra a fenyőhöz hasonlók, emelkednekfel a mélységből, a vízszín alatt maradva; fák, amiknek igazán megvan tiltva az égbe nőni...""