Szenvedélyem, Isten - Egy keresztény hedonista gondolatai

Elégedettség... Boldogság... Öröm. John Piper szerint a boldogságra törekvés Istennel kapcsolatban nemcsak lehetséges, hanem fundamentális jelentőségű. Szenvedélyem, Isten című műve drámai módon rengeti meg az Istennel kapcsolatos hagyományos perspektívánkat. Piper feltárja, hogy valójában nem kell választanunk a Krisztust követő életben a kötelesség és az öröm között. Sőt, Jézus követője számára éppen a Krisztusban való örvendezés "kötelessége" az, amely által - Isten népe tagjaként - a leginkább magasztalni tudja Urát. Ahogy Piper fogalmaz: "Istent az dicsőíti meg leginkább, ha minél nagyobb megelégedést találunk Benne." A szerző által elénk tárt ún. "keresztyén hedonista" célja nem az, hogy eszközként használja fel Istent világi, testi vágyai megelégítésében. Az a megelégedettség, amire a keresztyén hedonista törekszik, az az öröm, amelyre csak Istennél találhat rá - sőt, magában Istenben. (Márkus Tamás lelkész, Károli Gáspár Református Egyetem) A kereszténység legnagyobb ellenségei nem a pogány vallások, nem az istentelen ideológiák és izmusok, még csak nem is a Sátán. Hiszen Jézus maga mondta az egyházáról, hogy a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta. A keresztyénség legnagyobb ellensége saját maga, az ízetlen, képmutató, langymeleg keresztény élet. Nem véletlenül mondta Jézus, hogy az megízetlenült sót kidobják és eltapossák, a langyos vizet kiköpik. Gyülekezeti életünk egyik legnagyobb bűne, hogy intézményesítettük a közömbösséget. Ezt tartjuk természetesnek. John Piper Szenvedélyem, Isten könyve ebből az állapotból kínált nekem is kiutat. Földi örömeink, szenvedélyeink addig nem kerülnek az őket megillető helyükre, amíg nem Isten és a Vele való kapcsolatunk lesz a legfőbb Gyönyörűségünk és Szenvedélyünk. Közel harminc évvel a rendszerváltás után Piper könyve nagy segítség az e világi örömöket, sikereket kóstolgató, azokat túl sokra értékelő kereszténység számára. (Mike Sámuel, a Kecskeméti Baptista Gyülekezet lelkipásztora)