Éjfélre kialszanak a lángok

Ki ne hallott volna az erdélyi magyarok Trianon utáni keserű sorsáról? A Délvidék tragédiáját is többen megénekelték már, leghitelesebben a Szenttamáson született magyar író, Gion Nándor. A Felvidék sorsát pedig Jezsó Ákos énekelte meg először a Megyek Túlra, majd a Mécses a ködben című regénnyel, valamint a trilógia befejező darabjával, az Éjfélre kialszanak a lángokkal.
Az író ezúttal a korábbiaktól eltérő elbeszélés technikát választott: egy ma élő szereplő, egy oknyomozást folytató író álmain és fantáziáin keresztül mutatja be nekünk a múltat, s benne azokat a magyarokat, akik minden elnyomás, megaláztatás ellenére hűek maradtak nemzetükhöz, magyarságukhoz. Akadnak közöttük megkeseredtek, az örökös harcban, elnyomatásban megfáradtak, de olyanok is, akik soha nem felejtették el Tompa Mihály intő sorait: "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!""
Hol van a kincs? - kérdezhetik Máté evangélista szavaival a földjüket, házukat, sokszor nyelvüket, nevüket elvesztő magyarok.
A kincs ott van a felvidéki magyarok szívében, és nem veheti el, s nem törölheti ki onnan senki. Az Éjfélre kialszanak a lángok című művével Jezsó Ákos megkoronázta az első két könyvét.