A perem-lét könyve

"Jan Kuntur orosz nyelvű, család- és utónevű, uráli hitvilágú, az egész világirodalomban otthonos, városlakó értelmiségi írja magáról:
A nyelv változik, eltűnik, a néptudat eltűnik,
a vér megmarad mint tudat alatti önérzékelésünk
e világban, ezen a földön, amelyből származik.
Születésem jogán én e hegyek és fák folytatása vagyok.
Bennem a kötés, mely összefogja a különféle végeket.

Ép, magas szellemű önazonossága megrendítő. És rajta kívül csak Isten tudhatja, mibe került - kerül - ez neki.
Szellemiségénél csak munkái figyelemreméltóbbak.
Térben-időben egyetemes ember hangján szólnak, kivételes tehetségre utalón. Kivételes érzékenységre utalón.
Ahogy a görög Szapphót, a japán Komachit, a kínai Xhin Shant nőköltőket belülről idézi egyik versciklusának bonyolult szövetében.
Ahogy leír másféle, forrásvíz-tiszta sorokat:
Forgolódom az utcák barlangjában
télen felébredt medve. Vessük be a hálót, Nyikoláj!
Én erről a partról, te meg a túlsóról:
két apró figura az őselemek közt
az aggasztó határon. Szőnyegem porlepte. Ingujjam szakadt.
Elöl fellegeidben megvilágosodások
s messzi fellobbanások. Meg egy csésze tej.

Velünk rokon világú, figyelmünkre érdemes valaki Jan Kuntur." - (Kiss Anna)