Az Új Írás hőskora

Illés Lajos, József Attila-díjas író, kritikus, az Új Írás alapító-, felelős-, majd főszerkesztője, színesen és érdekesen idézi fel irodalmunkban s szellemi életünkben fontos szerepet játszó folyóirat indulásának és kibontakozásának első küzdelmes éveit. Igazi hőskor volt ez, mert a külső támadások kereszttüzében és belső harcok közepette közölte az 1956-os forradalom után börtönben sínylődő, majd kiszabaduló (Déry Tibor, Tardos Tibor, Zelk Zoltán) és a hallgatásra kényszerült vagy háttérbe szorított alkotók írásait (Illyés Gyula, Kassák Lajos, Örkény István, Benjámin László, Pilinszky János, Tamási Lajos, Nagy László, Juhász Ferenc, Weöres Sándor). Teret adott a fiatal nemzedékeknek. (Csák Gyula, Csoóri Sándor, Fodor András, Galgóczi Erzsébet, Kalász Márton, Ladányi Mihály, Szakonyi Károly, Tornai József és mások). Pomogáts Béla A szépprózai színezetű, autobigrafikusan kanyargó, ténytisztelő műfajának Illés Lajos mintegy két évtizeddel ezelőtt adta meg a karakterét és a zamatát... A kisebb fejezetekre tördelt novellisztikus memoár alkalmas arra, hogy feltárja a kor alapvető vonásait. Az irodalmi műhely atmoszféráját megérzékítve a hajdani literátus és ideológiai kulcskérdésekre is rávilágít. Folyóirat-történet és önéletrajz mintázódik egymásra. A veretes, az ironikus és abszurd epizódokat is hordozó, helyenként humoros szöveg szuverén hitelű, nélkülözhetetlen adalék az irodalomtörténész céh számára; ugyanakkor a "nem beavatottak" - s különösen a tanár- és diáktársadalom - részére pedig élvezetes, eligazító olvasmány. Tarján Tamás