Véres szonettek

1914 viharfelhős nyara még őszre sem fordult, a tovagördülő katonavonatok kerekeinek kattogása még el sem halt, amikor Pavol Országh Hviezdoslav megkongatta vészharangját, a Véres szonetteket.
Hviezdoslav szonettjeiben az örök, haladó emberi hang szólal meg, a tettre kész, harcos ember hangja, olyan emberé, aki ismeri a fejlődés és haladás törvényeit.
A szonettekben feljajduló gyakori rezignáció ne riassza vissza az olvasót: a költő élete alkonyán élte meg egy apokaliptikus világégés kezdetét, amelynek messzi, messzi végét talán senki sem sejtette olyan idegtépő biztonsággal mint ő.
Kegyelettel és szeretettel adjuk a Véres szonetteket a magyar olvasó kezébe.
Kegyelettel, mert Hviezdoslav az egyetemes szabadság harcosa volt, és szeretettel, mert Hviezdoslav őszinte szószólója volt a Duna menti népek barátságának és internacionalista összefogásának.