A magyar neoavantgard textilművészet

A hagyományosan semlegesen viselkedő iparművészeti ág, a textilművészet 1968 és 1986 között a sajátosan magyar viszonyokba ékelődve újításokban élenjáró művészeti műfajjá alakult, és a neovantgard egyik kísérletező terepe lett. A könyv azt a rapid folyamatot elemzi, melynek során egy művészcsoport elfoglalja az értelmiségi-művészeti mező domináns pozícióit, végrehajt egy radikális társadalmi-művészeti expanziót, sűrítetten bejárja az európai neoavantgárd-posztmodern jellegzetes periódusait és textilművészeti törekvéseit, majd szinte hasonlóan rapid módon felszámolódik. A könyv a magyar iparművészet-történet hiánypótló munkája, textilművészetünk fejlődésének fontos dokumentációja.