Jelky András a vándor, magyar vándor

"Hegedűs Béla azon "autszájderek" közé tartozik - miként baráti előszavában Turai G. Kamil esztéta aposztrofálja a szerzőt -, akiket a kortárs irodalomtörténet nem jegyez ugyan, lírájuk mégis tele van költői erudícióval. Nem az arisztokratikus irodalmi ízlés kielégítése, nem is a játékos ironizálás vagy a széteső világ dadogó leleplezése a célja. Hegedűs Béla egyszerűen ihletett költő, aki átadja magát a világgal való egyesülés misztériumának elmélkedik és kérdez. Költészetének titka képeiben rejlik. eredeti, szuggesztív víziói igazi belső tájak. Mesterkéletlen képzettárasításai kozmikus összefüggéseket érintenek, hol egy-egy szürrealista víziót, hol meg berzsenyisen hömpölygő természeti képeket látunk verseiben, melyek mind a lét magasabb értelmét firtatják."

A Hegedűs-leírás láttató-hallható-követhető, s egy bizonyos ponton elrugaszkodva a közönséges mindennapiságtól ünnepélyes karaktert ölt. Kövessük az alábbi sorokban a nagyívű panorámából délibábos delejességgel monumentalizálódó almásderesek festői megnyúlását:
"Távoli hófedte hegycsúcsok pompázatosan csillámlottak,
az alacsonyan úszó gomolyfelhők éleiken fennakadtak,
majd lassan lefelé torlódó hömpölygéssel alábbhagytak.
Az almásderesek a sivár tájon nógatás nélkül ballagtak,
a meredek emelkedőnek menve erőlködve megnyúltak."

Hegedűs Bélát eddigi kötetei alapján is "mindenki költőjeként" ismerték olvasói. Jelen epikus műve még inkább célozza az általános érvényűségét. Csak jó hosszú, lámpafényes esték, jó öblös kemencék s kemencepadkák, időmilliomos téli elmélkedők, régmúltért lelkesedő időutazók kerestetnek hozzá. Ám már a gyors átlapozónak is tömör gyönyörűséget nyújt az illusztrátor nagy mester, Bodri Ferenc számos konzseniális életképe!