Zárójelek 2.

A lényegtelennek hitt részletek váratlanul nyernek értelmet. Eltépett papírgalacsinok a földredobva. Elmaszatolt vércseppek a konyhakövön. (Macskák hűlt helye az ablakpárkányon.)
Nishihara Yoru a lehetetlent kísértve próbál kapcsolatot teremteni börtönben lévő édesanyjával, miközben éjjelente a nyomában járó rejtélyes üldözője elől menekül Budapest kihalt utcáin.
(Ki lehet a titokzatos árnyék? Mennyire gonoszak a szándékai?)
Yoru festőművész, a képeivel világokat tud megváltoztatni, de ahhoz nincs meg a képessége, hogy a fantáziából teremtett valóságot életre is hívja. Vagy mégis?
Ha tényleg mindent odaad önmagából, amit csak adni tud, és minden tehetségét latba veti, akkor talán mégis célhoz érhet.
Viszont igazi művet alkotni keserves, nagyon fáj és túl könnyen tönkretesz. Csak akkor éri meg vállalni a kockázatot, ha az, akinek ajándékba készül, elég erős, rendkívüli és lenyűgöző.
Más esetben a kísérlet mindkét fél pusztulását okozza. (A halálból pedig csak nagy ritkán van visszatérés.)