Mezőgazdaság a természetvédelem szolgálatában

Az utóbbi évtizedek intenzív mezőgazdálkodásának eredményeként mára a természetes élőhelyek erősen megfogyatkoztak és elszigetelődtek egymástól. Ennek következtében sok ritka vagy védett növény- és állatfajunk élettere szorult mezőgazdasági területekre. Sokan gondolhatjuk, hogy a fajok védelme érdekében ezeken a területeken fel kell hagyni a műveléssel, pedig épp ellenkezőleg: hagyományos, vegyszer-szegény, extenzív mezőgazdálkodással jelentős természeti értékek őrizhetők meg, hiszen nagyszámú növény- és állatfaj alkalmazkodott mára nagyön jól a mezőgazdasági területekhez (gondoljunk csak a túzokra, amely különösen kedveli ezeket az élőhelyeket).

A fajok és az élőhelyek védelmén kívül a mezőgazda tehet a legtöbbet a táj hagyományos képének, a kultúrtörténeti értékeknek megőrzéséért, a gazdálkodási hagyományok ápolásáért, hiszen a mezőgazdaság a termelési feladatok mellett mindig el kell, hogy lásson környezeti és társadalmi feladatokat is. Több mint egyszerű árutermelői ágazat.

Napjainkban a környezeti, táji, kulturális szempontokat figyelembe vevő mezőgazdálkodás ritkán tudja biztosítani művelői számára a megélhetést, hiszen az extenzív gazdálkodású területek gyenge termőképességű talajokon találhatók, amelyek nem biztosítanak megfelelő "versenyfeltételeket" az intenzív árutermelő gazdálkodással szemben. Ugyanakkor az értékek megőrzése emberi erőfeszítéseket, sok munkát kíván.