Harcos birodalmak - i.e. 1500-600

Az emberek mindig is nyugtalan lények voltak, hegyekről síkságokra, egyik völgyből a másik völgybe, a Föld egyik szegletéből a másikba költöztek. Jobb vadászterületeket, zöldebb legelőket, valaki más marháját, dúsabb érceket, több vizet, gazdagságot, háborút, békét, mások leigázását vagy tucatnyi más olyan célt keresve, amik aztán egyéneket, családokat, törzseket vagy akár egész nemzeteket késztettek arra, hogy szedelőzködjenek és továbbinduljanak. És bár ez a mozgékony terület a legtöbb korra jellemző, aligha volt meghatározóbb és jelentősebb a fejlődő civilizációk szempontjából, mint az i. e. második évezreddel kezdődő időszakban.
Ebben a korszakban két jelentős népcsoport vándorolt az eurázsiai földrészen. Nem két nagy népre kell gondolnunk, hanem számos különböző törzsre, melyek mindegyikének megvolt a maga neve. Jóval később, a kutatók azonosították őket nyelvi jellemzőik szerint - melyek nagy valószínűséggel faji rokonságokra is utalnak. Az egyik csoportot indoeurópainak, a másikat séminek nevezték. Akkoriban a már letelepedett népek, akiket ezek a törzsek megtámadtak, vagy akiknek országába beszivárogtak, bizonyára valamely helyi, a megvetés, félelem és ellenségeskedés keverékének jelzőjével illették őket. Későbbi korokban aztán a görögök ugyanezeket az érzelmeket - melyet az idegenül beszélő jövevények iránt tápláltak - egyetlen szóba sűrítették: barbárok.
Az indoeurópaiak és a sémik sem hagytak semmiféle egyértelmű utalást, miért váltak meg annyian szülőföldjeiktől, és kerestek új hazát e korban. A vándorlás sem volt újdonság, mindkét népcsoport - bár nem olyan számban, mint most - már az i. e. harmadik évezred óta új és új területekre kóborolt, és telepedett le. Mindkettőjüket ugyanaz az erő hajtotta. Kedvezőbb életkörülményeket kerestek: az indoeurópaiak a rideg, száraz eurázsiai sztyeppről, a sémik pedig valahonnan Arábia vagy Észak-Afrika sivatagaiból származtak. És mindegyikük rendelkezett a vándorláshoz szükséges segítőtársakkal: az indoeurópaiak a lovakkal, a sémik pedig a szamarakkal és a tevékkel.