Pótkötettel a halhatatlanságba

Az igazi humorista nem az, "aki mindent nevetségessé tesz, hanem az, aki meglátja a nevetést ott, ahol lehet", mondta egyszer Karinthy Frigyes. Önkéntelenül is erre a nagy igazságra gondol az olvasó e kötettel a kezében, melynek jó néhány darabját már a Népszabadság vagy az Élet és irodalom hasábjairól megismerhette és megszerette. Mert a humornak is van ars poetikája, s a Hámosé, mely e kötet írói szemléletét meghatározza, a fent idézett felismerés tőszomszédságában keletkezett. "Kezdtem gyanakodni azokra a humoristákra - írja kötete előszavában -, akik a dolgokat addig csűrik-csavarják, amíg nevetségesekké nem válnak. Holott a dolgokkal semmit nem kell csinálni, csak nézni kell őket sokáig, kíváncsian, kicsit gyanakodva, s ha lehet, szeretettel. S akkor a dolgok, mint a vallatott a rásugárzott szűntelen lámpafényben, önmaguktól elmondják mulatságos titkaikat." Az élet és a kultúra legkülönfélébb dolgairól szólnak ezek az "éles szemmel, de megbocsátó szívvel" írt cikkek, s Hámos fanyar iróniájának fénytörésében az ember egyszerre pillantja meg a dolgokat és fonákjukat.