A méz így meg úgy - Tizenegy kortárs beszélgetés

Azt mindig is tudtam, hogy valamennyien felelősek vagyunk személyes és közös csendjeinkért. A dolog súlyát mégis csak néhány éve fogtam fel igazán. Mikor Lili lányom egyszer az orrom alá dugva a diktafont, a négyévesek átszellemült hangján hirtelen nekem szegezte: mi a véleménye a csigabigáról?

A kérdés komolyan és szabatosan volt megfogalmazva. Nemigen lett volna szabad kitérnem előle. Én mégis megtettem, mondván, kérlek, ne zavarj most kislányom, látod, hogy dolgozom. A rossz csönd legott közénk költözött.

Nos, sok víz lefolyt azóta itt meg ott, sőt, a mézről is kiderült, hogy így meg úgy. Ma már tehát én is biztosan másként állnék Lili kérdéséhez, miként ma már biztosan mást kérdezne ő is. Mégis úgy hiszem, a csigabigáról még beszélgetnünk kell egyszer.

Beszélgetésre fel, kedves olvasó!