Az örök rejtély

Megoldásig nem érnek el a témái, de nyugvásig igen. A fiatalkoriak kivételével minden munkája ugyanabba a mély folyóba torkoll: az áhítatba. Csodás a kihangzása minden írásának. A csoda a fal, amibe a problémái ütköznek. Az élet mélyebb és intenzívebb érzése, közelférkőzés a talányhoz, mely kínt és kérdést ámulatba dermeszt. Gyermeki lélek egyszerűsége és ösztönös, mély életérzése kell ahhoz a hithez, mely csak érzésben oldódik fel, s Geijerstamban mind a kettő épen maradt. Kutató, gyötrődő, érteni akaró hitetlensége így válhatott mélyebb és forróbb, elevenebb hitté. Az individuumok szakadatlan vibráló bonyodalma fölött óriási rejtelem árnya libeg: a halálé. A halál azonban formája az életnek. Rajtunk kívülálló és mégis velünk egy tényezője sorsunknak. Csomó. Ezért lehet ugyanaz a szerepe az individuumok egymásközti válságára, mint a gyermeknek, a születésnek. E tekintetben Geijerstam költészete teljesen zárt, befejezett egész: hitté érlelődött hitetlenségének kiélési formája. (Schützenberger Lajos) Ezt a gondolatot járja körül Az örök rejtély is, melyben egy férj szemszögéből látjuk a felbomló házasságot és a fokozatosan eltávoldó - mind lélekben, mind testben, mind egészségben - feleséget, akinek elvesztése foglalja keretbe ezt a történetet.