Töredékesség és teljességigény - Huszadik századi orosz prózai művek értelmezése

A XX. századi orosz irodalom csupa izgalom és meglepetés. A századelő európai irodalmának egyik legérdekesebb jelenségeként tartható számon az orosz szimbolista próza (Valerij Brjuszov, Fjodor Szologub, Leonyid Andrejev írásai), a század közepén Európa és Amerika irodalmi ízlését átformálták Vladimir Nabokov szövegei, a közelmúlt szamizdatlan és tamizdatban megjelent könyvei (mint például Venyegyikt Jerofejevé vagy Szergej Dovaltové) valódi intellektuális csemegének számítanak, napjaink szerzői pedig (mint Viktor Jerofejev, Vaszilij Akszonov, Jevgenyij Popov, Vlagyimir Szorokin, Tatyjana Tolsztaja, Ljudmila Ulickaja, Viktor Pelevin, Dmitrij Galkovszkij) egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek nemcsak hazájukban, hanem Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és lassacskán talán Magyarországon is.