A verseny végén

Mert úgy érzem, hogy ezernyi kötelékkel feszítettek a valóság fölé, és tehetetlenül rángatóztam, nincs annyi erőm, hogy szabadulni tudjak, s annyi se, hogy beletörődjek a helyzetembe vallja önmagáról egy helyütt A verseny végén főhőse, mintegy sejtve, hogy szerzőnk letért megkezdett pályájáról, amelyen haladva az áttáteles, parabolikus széppróza olyan jeles műveit hozta létre, mint novellás kötete, az Elrontott csodák (1965), vagy első regénye a Kenyér (1966).
Jelen regénye lapjain egy gyermekkorában előítéletekkel, ostoba szokásokkal, kicsinyes célokkal megnyomorított ember mindennapjai tárulnak fel. A kis hivatalnok világosan látja már feszélyezett viselkedése és tehetetlensége rugóit, de hiába lázong, minden tette balul üt ki. Ilyenformán tragikomikus helyzetek váltogatják egymást. A fejezeteket cseppet sem tolakodó vagy olcsó humor szövi át- meg át, s ugyanakkor szinte sugárzik belőlük az alanyokkal való együttérzés.
Gobby Fehér Gyula alapos és hosszas megfigyelésre épít, stílusa lélektanilag elmélyült, de egyben könnyed is, úgyhogy regénye mindvégig olvasmányos és a szó legnemesebb értelmében szórakoztató